Normális vajon hogy én menekülök az otthontól?:( Semmi sincs rendbe... csak 1 dolog ami teljesen el van rendezve az életembe az pedig a szerelmem akit nagyon szeretek:( (L)
Nem tudok hova menekülni, már a képzeletem is cserben hagyott mert az agyam besokkolt, a szobámból jelenpillanatban nem tudok ki mozdulni és nincs is hova menekülnöm, egyetlen megváltás lenne nekem ebben a pillanatban de az elérhetetlen:S
Én írok... Dávid a hihetetlenül stresszes, és szomorú napjaimból, elnyomástól szenvedve és láncokkal lekötözve a kis rémálomba:)
Miért nem tudom kinyitni a szemem és felébredni élni normális életem?:S:( Vagy olyan már nem is létezik??
Ülök a szobámba, ami valójában ketrec, és csöppet sem különbözöm attól amiről most írok:S Gépnek érzem magam-.-

Rohadt régen nem írtam már a blogomba:)
Eltelt a 2010es év és 1 jó évet hagyhatok magam mögött amiben igazából meg komolyodtam és megváltoztam:) Nagycsomó embernek köszönhetem ezt, voltak negatív és pozitív példák. Úgy ahogy élmények is csalódások meglepetések és örömök is:)
A legnagyobb örömöt 2010ben még most is viselem:) És annyira jó:)
1éves lett a blogom is időközbe:) Igaz kicsit elvolt hanyagolva de hát van ez így majd ebben az évben kicsit többet foglalkozok vele. Most viszont ezzel köszönök el:)

Tegnap Kisétáltam 1 nyugodt rétre .... Minden szép, lepkék repkednek süt az aranysárga nap
Párocskák ülnek piknikeznek nevetnek és látni arcukon hogy szeretik 1mást
Mellettük 1 kis patak csorog tele élettel....
Most is ugyan azon a réten fekszek.... Minden sötét, a lepkék eltűntek, a hold vörösen világít
A párocskák lemészárolva fekszenek a leégett fekete gyepen, arcukra ráfagyott a rémület,
És a kis patakocska is vérrel és sárral mocskolódott...
Én itt fekszek vérbe fagyva ilyettséggel az arcomon és kérdően nézek.... miért??