Normális vajon hogy én menekülök az otthontól?:( Semmi sincs rendbe... csak 1 dolog ami teljesen el van rendezve az életembe az pedig a szerelmem akit nagyon szeretek:( (L)
Nem tudok hova menekülni, már a képzeletem is cserben hagyott mert az agyam besokkolt, a szobámból jelenpillanatban nem tudok ki mozdulni és nincs is hova menekülnöm, egyetlen megváltás lenne nekem ebben a pillanatban de az elérhetetlen:S
Én írok... Dávid a hihetetlenül stresszes, és szomorú napjaimból, elnyomástól szenvedve és láncokkal lekötözve a kis rémálomba:)
Miért nem tudom kinyitni a szemem és felébredni élni normális életem?:S:( Vagy olyan már nem is létezik??
Ülök a szobámba, ami valójában ketrec, és csöppet sem különbözöm attól amiről most írok:S Gépnek érzem magam-.-